zenetörténész, zenei antikvárius. Érettségi után sikertelenül felvételizett a Színművészeti Főiskolára, saját visszaemlékezése szerint Esztergályos Károly „rúgta ki”. Ezután belépett a ferences rendbe, szerzetesként a Ferences Hittudományi Főiskolán, majd ezzel párhuzamosan – a rend beleegyezésével – a Zeneakadémián zenetudományi szakon tanult. Tanárai között találjuk Kroó Györgyöt és Komlós Katalint. Budapesten és Esztergomban templomokban orgonált, iskolában ének-zenét tanított. Nyolc év után kilépett a rendből, világi pályára lépett, diplomát szerzett a Zeneakadémián.

Pályáját zenekritikusként kezdte a Magyar Nemzet kulturális rovatánál, Lőcsei Gabriella rovatvezető keze alatt. Rövid ideig az akkor induló Budapest Rádió szerkesztőségvezetője volt. Ezzel párhuzamosan riporterként és zenei műsorok műsorvezetőjeként dolgozott a Magyar Televízióban, a TV2-nél, és a Duna Televízióban. Volt évfolyamtársaival megalapította a Gramofon című zenei szakfolyóiratot. 2004-ben létrehozta saját zenei antikváriumát, később a Magyar Antikváriusok Egyesületének aktív tagjává vált.

2008-2023-ig a Bartók Rádió munkatársa, a Muzsikáló reggel és Muzsikáló délelőtt adásainak műsorvezetőjeként. Moderálta az MTV Hogy volt! műsorát. Rendszeres házigazdája és szakkommentátora a New Yorki-i Metropolitan Operaházból és a Bayreuthi Ünnepi Játékok előadásairól élőben adott operaprodukcióknak. Rendszeres házigazdája a "Kaposfest"-nek, a Cziffra György Fesztiválnak és a Bartók Plusz Operafesztiválnak is.

2010-től a Magyar Antikváriusok Egyesületének elnöke. Zenei ismeretterjesztő előadássorozatokat tart, 2017 nyarán mutatta be az első magyar zenei standupot #Szeretnekahallgatók címmel.

2018-ban megkapta a Prima-díjat Magyar Sajtó kategóriában.

pannonhalmi bencés szerzetes, 1980-ban született Szombathelyen. A Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett Győrben. Teológiai tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán végezte Budapesten. Klasszika-filológus, az ELTE-n német–latin szakos tanári diplomát szerzett. Doktori disszertációját Szent Jeromos szentéletrajzaiból írta. Tanulmányai befejezése óta a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanári és diákotthoni nevelői munkakörben dolgozik. 2015 óta a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója, a Bencés Kiadó ügyvezetője, az Arcus Temporum művészeti fesztivál igazgatója, a Pannonhalmi Szemle szerkesztőségi tagja. 

Bogányi Bence magyar zenészcsaládból származik. Első fagottleckéit 9 évesen kapta Bokor Györgytől Magyarországon. Helsinkiben Hara Lászlónál, majd Jussi Särkkänál folytatta tanulmányait a Sibelius Akadémián. „Nordplus-ösztöndíjasként” Malmőben Asger Svendsennél tanult, majd egy évet töltött Helman Jungnál a detmoldi Hochschule für Musikban. Bogányi Bence 2004-ben fejezte be tanulmányait a berlini „Hanns Eisler” Zeneakadémián Prof. Klaus Thunemann koncertvizsgáján, kitüntetéssel.

Bogányi Bence 1997-ben a finnországi Nemzetközi Crusell Versenyen első díjat nyert, majd 2002-ben a müncheni ARD Zenei Versenyen a Bärenreiter kiadó különdíját szerezte meg. 2004-ben második díjat kapott a párizsi „Jean Françaix” Nemzetközi Zenei Versenyen, 2006-ban első helyezést nyert az indianapolisi (USA) Nemzetközi „Fernand Gillet – Hugo Fox” versenyen, és ugyanebben az évben a Chantily kvintettel együtt második és közönségdíjnak örülhetett az ARD müncheni Nemzetközi Zenei Versenyén.

1997-ben kapta meg első vezető fagottművészi állását a Helsinki Állami Operaházban; 2002-ben ugyanebben a pozícióban a Helsinki Filharmonikus Zenekarhoz került, majd 2005-ben csatlakozott a berlini Rundfunk-Sinfonieorchesterhez. 2007 óta a Müncheni Filharmonikusok vezető fagottművésze.

Szólistaként beutazta egész Európát, és olyan neves zenekarokkal játszott, mint a Rundfunk-Sinfonieorchester Berlin, a Müncheni Filharmonikusok, a Müncheni Kamarazenekar és a Helsinki Filharmonikus Zenekar. 2005-ben Helsinkiben mutatta be a jelentős finn zeneszerző, Kalevi Aho számára írt fagottversenyét.

Kamarazenészként számos meghívást fogadott el Európa nagy fesztiváljaira. A Berlini Filharmonikusokkal koncertezett a White Nights Festivalon Szentpéterváron és Japánban. 2008-ban Beethoven szeptettjét is ezzel a formációval rögzítette. A Chantily kvintettel bejárta Görögországot, Csehországot és az afrikai kontinenst koncertek, workshopok és mesterkurzusok keretében.

2009 óta fagottot tanít a nürnbergi Hochschule für Musik professzoraként.

osztrák oboaművész és tanár
A Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarának szólistája és a Nürnbergi Zeneművészeti Egyetem tanára, nemzetközi versenyek díjazottja.

Clara Dent Berlinben született zenész családban. Zenei tanulmányait a salzburgi Mozarteum Egyetemen Arthur Jensennél végezte, majd a Müncheni Zene- és Előadóművészeti Egyetemen szerzett mesterdiplomát Günther Passin tanítványaként. Számos nemzetközi versenyen nyert díjat, többek között a müncheni ARD versenyen (1996, harmadik díj) és a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen (1998, második díj). 

1999 óta Dent a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara oboacsoportjának szólistája. 2007-ben Nagano meghívta egy évre a Bajor Állami Zenekarba. Szólistaként olyan zenekarokkal is fellépett, mint a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Lengyel Kamarafilharmonikus Zenekar, a Württembergi és a Stuttgarti Kamarazenekar és mások. Egyik alapító tagja a Da Ponte Oktett fúvósoktettnek, amely főként a Müncheni Szimfonikus Zenekar muzsikusaiból áll.

2005 és 2008 között oboát tanított a müncheni Richard Strauss Konzervatóriumban, majd az augsburgi Leopold Mozart Központban folytatta tanári tevékenységét. 2009-ben a Hochschule für Musik Nürnberga professzora lett. Mesterkurzusokat tart különböző európai és ázsiai országokban, és részt vesz a nemzeti és nemzetközi versenyek zsűrijében. Férje Bogányi Bence magyar fagottművész. 

Számos szólóművet rögzített már CD-n és rádióban. Szólóalbumai, a Les Folies D'Espagne és a La Primadonna elnyerték a kritikusok elismerését.

Kamaramuzsikusként számos európai és ázsiai fesztiválra kap meghívást, fellépett már a Berlini Fesztiválheteken, a Schloss Elmau Fesztiválokon, a salzburgi Bach Fesztiválheteken és a kínai Nemzetközi Oboafesztiválon. Kamarazenei partnerei között olyan művészek szerepelnek, mint Radek Baborak, Irena Grafenauer, a Kuss Quartet és még sokan mások.

zongoraművész az elmúlt évek magyar zenei életének egyik legérdekesebb fiatal tehetsége. A 2017-es Montreali Zongoraverseny győztese, 2016-ban pedig a rangos Borletti-Buitoni Trust ösztöndíjban részesült. Európa- és Amerika-szerte olyan rangos hangversenytermekben adott szólóestet, mint a Carnegie Hall, Canada’s Place des Arts, a müncheni Gasteig, a torinói Lingotto, a valenciai Palau de Música, a Biblioteca Nacional Buenos Airesben vagy a budapesti Zeneakadémia.

Szólistaként számos zenekarral működött együtt, úgymint a Budapesti Fesztiválzenekar, a Nemzeti Filharmonikusok, a Verbier Kamarazenekar vagy a Concerto Budapest, és olyan kiváló karmesterekkel dolgozott együtt, mint Fischer Iván, Takács-Nagy Gábor, Kobajasi Kenicsiró, Mathias Bamert, Kensho Watanabe és Kocsis Zoltán. Fejérvári 2019 januárjában megjelent első Janáček-szólólemezét lelkesen fogadta a kritika, a Gramophone szerint „a legérzékenyebb és legelmélyültebb felvétel” a zeneszerző műveiből. Legutóbbi Schumann-felvétele az Atma Classique gondozásában jelent meg 2020 májusában, és ismét elismeréssel méltatta a Gramophone: „Fejérvári kivételesen elmélyült művész, aki egyszerre ötvözi hangszerének színeit a kifogástalan zeneiséggel. Akik még nem hallották őt játszani, ritka csemegére számíthatnak.”

Az utóbbi években szólóestjei, kamarazenei és zenekari fellépései öt évszázad zenei repertoárját ívelték át. J. S. Bach, Mozart, Beethoven, Schumann, Chopin, Sosztakovics, Bartók, Janáček, Jörg Widmann és Dohnányi műveit tolmácsolta. 

Olyan neves helyeken adott szólóestet, mint a Classical Spree, a montreali szimfonikus zenekar fesztiválja vagy a Luzerni Fesztivál, ahol mentora, Schiff András felkérésére játszott kortárs és barokk műveket. Fellépett továbbá a Gilmore Keyborad Fesztivál Rising Stars sorozatában és a Vancouver Előadóművészeti Központban, British Columbiában. Schiff András felkérésére részt vett a „Building Bridges” (Összekötő hidak) nevű sorozatában, ahol fiatal, különleges tehetségű zongoristák mutatkoznak be. Vendége volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak, a Keller és Kodály Vonósnégyesnek, együtt játszott Joseph Lin hegedűművésszel és Keller Andrással, Gary Hoffman, Christopher Richter, Ivan Moneghetti, Frans Helmerson és Steven Isserlis csellóművészekkel, valamint Radovan Vlatković kürtössel.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar hatvan éve állandó szereplője a klasszikus zenei élet nemzetközi elitjének, így méltán tartják világszerte a kamarazenekari műfaj egyik legjobb képviselőjének.

A zenekar 1963-ban alakult a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős növendékeiből. Közel hatvanéves működésünk során – Sándor Frigyes, majd Rolla János, 2016 óta Tfirst Péter vezetésével – nemzetközi hírnévre tett szert: több mint ötven országba jutott el, többek között felléptek a New York-i Carnegie Hallban, a tokiói Suntory Hallban, a Sydney-i Operaházban, a Buenos Aires-i Teatro Colónban, valamint a párizsi Théâtre de la Ville-ben.

Az együttes évről évre a világ legjelentősebb koncerttermeiben, elsőrangú szólisták közreműködésével lép színpadra, akik a nagy fokú precizitás, műfaji sokoldalúság és alkalmazkodóképesség miatt előszeretettel dolgoznak együtt a zenekarral.
A hazai és a nemzetközi zenei világot is bejárta az a hír, mely szerint 2020 januárjától Várdai István világhírű csellóművész művészeti igazgatóként kapcsolódik be a szakmai felkészítésbe és a művészi koncepció kialakításába. Vezetésével, külföldi és magyar szakértők bevonásával a zenekar több évre szóló művészeti és üzleti stratégiát dolgozott ki. Emellett közös munkájukkal nemzetközi összevetésben is egyedülálló, új arculati világot alkottak, amely az újdonság erejével hatásosan fejezi ki a zenekar kettős célját: a minőségi hagyomány megőrzését és a folyamatos megújulásra való törekvést.

sokoldalú zenész, akit egyaránt láthatunk nagy koncerttermek szólistájaként, de a hagyományos koncertkereteket kitágítva világzenei formációban, improvizálni, táncosokkal közös produkció főszereplőjeként, kamarazenészként, újabban színészként is.

Hétéves korában kezdett csellózni Szécsényi Zsuzsánál. Tízévesen Bostonban a New England Conservatoryban tanult egy évig Suren Bagratuninál, majd 1995 és 2005 között a Liszt Ferenc Zeneakadémia növendéke volt; itt szerzett kitüntetéses művész-tanári diplomát. A Bázeli Zeneakadémián Ivan Monighetti növendékeként 2007-ben ismét kitüntetéssel előbb ún. koncert-, majd 2008-ban szólista diplomát kapott.

Eddig elért sikerei közül kiemelkednek a Lipcsei Bach-versenyen szerzett díjak, a Junior Prima- és az Artisjus-díj, lemez- és rádiófelvételek.

Rohmannn Ditta korábban a Debreceni Egyetemen tanított, magántanítványokat is oktat, illetve kurzusokat, továbbképzéseket tart országszerte. 2018 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense gordonka szakon. A közelmúltban doktori fokozatot szerzett a Franz Liszt Akadémián, doktori témája a Paul Sacher 70. születésnapja alkalmából Rosztropovics által rendelt 12 csellómű volt.

A huszadik század és a kortárs zene fontos részét képezi repertoárjának, rendszeresen dolgozik Eötvös Péterrel. Szólista fellépésein J. S. Bach és C. P. E. Bach művei kiemelt figyelmet kapnak repertoárjában, de a kamarazene is főszerepet játszik életében.

2008 óta egy 1770-es (Jean-Baptiste Salomon) csellón játszik, és újabban egy öthúros violoncello piccolón is, amelyet a hatodik Bach-szvit számára szerzett be, valamint a hegedű repertoárját fedezi fel vele.

1977-ben született Budapesten, nyolcévesen kezdett el kürtön tanulni. 1995 és 1998 között a Zeneakadémia Tanárképző Intézetében Zempléni Tamás, majd Ambrus Károly növendéke volt, 1998-tól a Zeneakadémián Friedrich Ádámnál tanult. Diplomáját 2002-ben szerezte meg.

1997–2018 között a Magyar Állami Operaház zenekarának első kürtöse, 1999-ben az Év Zenekari Művésze díjjal tüntették ki. Több nemzetközi verseny díjazottja (1997. Iserlohn, 1998. Porcia). 2003-ban és 2009-ben egyik nyertese volt a Budapesti Fesztiválzenekarban játszó művészek számára kiírt Végh Sándor Versenynek.

A Budapesti Fesztiválzenekar első kürtöse és a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára.