pannonhalmi művészeti fesztivál

2017. augusztus 25-27.

Kedves Barátaink!

2017. augusztus 25. és 27. között ismét megrendezzük Pannonhalmán az Arcus Temporum fesztivált – immár tizenharmadik alkalommal. A fesztivál most már másodízben Keller András és Rácz Zoltán, két régi jóbarátunk, művészeti vezetésével valósul meg.

Mi az, amit tizenhárom éven át tovább lehet vinni egy fesztiválban? Változik a közönség, változik a kulturális környezet, változnak a közreműködők. Módosul a koncepció, új elemekkel gazdagodik a fesztivál. Mi az, ami marad? Pannonhalmán leginkább a közös ház tapasztalata. Az, hogy egyetlen tető alatt a monostor egy nagy labirintusában három napon át ízleljük és újraolvassuk a kortárs kultúra különböző megjelenési formáit; beszélgetünk az ebédlőben; ismerősként mosolygunk egymásra a bástyán; békességben kezet fogunk a liturgián; magunkkal hozzuk, mégis a kapun kívül hagyjuk múltunkat és jelenünket – kicsit más emberekként, befogadóként és (elő)adóként otthon vagyunk egymás mellett az ezeréves házban.

Az Arcus Temporum továbbra is kapcsolatokat, íveket szeretne feltárni és létrehozni – nemcsak zenék és zeneszerzők, hanem művészeti és kulturális ágak között is. A XII. fesztiválon felvettük a programba a spiritualitás (imádság és a szerzetesekkel közös alkalmak) pillérét, az idei fesztiválon pedig újdonságként az irodalom témája talál egy fedél alá a zene, a kiállítás és a spiritualitás programjaival. És minthogy a közös ház otthonosságához a közös étkezés is hozzátartozik, megjelenik a fesztivál kínálatában a gasztronómia egy-egy kiemelt mozzanata is.

A közös ház tapasztalatához hozzátartozik az is, hogy visszavár. Újra Pannonhalmán köszönthetjük jóbarátainkat, Rost Andreát, Snétberger Ferencet, Keller Andrást és Rácz Zoltánt. Zenéjével és személyes jelenlétével itt lesz közöttünk Vidovszky László. Az újonnan induló irodalmi szálat nem más képviseli, mint Krasznahorkai László. Egyedülállónak ígérkeznek azok az alkalmak, amelyeken több kulturális-művészeti terület metszéspontjába kerülünk: kiállításmegnyitó versfelolvasással; autokoncert és irodalmi beszélgetés; orgonameditáció és séta a bazilikában, végül Messiaen zenéje a szerzetesközösség napközi imaóráján. A koncertekre és programokra a Pannonhalmi Főapátság reprezentatív kulturális tereiben kerül sor – a tavaly debütáló kortárs Koncertteremben, a Főkönyvtár lenyűgöző 19. századi dísztermében, a Boldogasszony-kápolna intim barokk atmoszférájában, valamint a Bazilikában.

A XIII. Arcus Temporum Fesztiválon a közös ház tapasztalatát ízlelgethetjük. Pannonhalmi szerzetesközösségünk számára 2017-ben a közös ház képe egy további mozzanattal is gazdagodik: öt évvel ezelőtt, 2012. augusztus 27-én szenteltük fel a John Pawson tervei alapján megújított Bazilikát. A fesztivál alkalmai közben lassanként meggyulladnak a szentelési gyertyák a nyolcszáz éves templom falain, s ezekkel a születésnapi gyertyákkal nemcsak a minket egybegyűjtő és meghívó közös ház múltja, hanem szűkebb és tágabb háznépünk jövője felé is tekintünk.

Szeretettel várunk mindenkit,

Dejcsics Konrád OSB, fesztiváligazgató

Részvétel az imádságon

Szent Benedek regulája és a szerzetesi hagyomány nyomán szerzetesközösségünk naponta többször összegyűlik a monostor szívében, a bazilikában, hogy Isten Igéjét hallgassa, és a zsoltárok szavával forduljon az embert megszólító Istenhez. A zsoltárimádság, a zsolozsma alkalmai tagolják a szerzetes napját és határozzák meg ritmusát. Reggel a vigílában és a laudesben, délben a napközi imaórában, este pedig a vesperásban szólalnak meg az ószövetségi zsoltárok, az újszövetségi szakaszok és az emberi költészet himnuszai. Az imádság rendje kiegészül még a naponta ünnepelt eucharisztiával.

A zsoltárimádságba való bekapcsolódásnak különféle módjai vannak. Lehet szavak nélkül, meditálva részt venni az imaórák liturgiáján. Ekkor a közösség ajkán felváltva megszólaló zsoltárversek mint a partot érő hullámok mossák és tisztítják belső világunkat. Lehet testtartásunkkal is bekapcsolódni az imádságba. Isten Igéjét ülve hallgatjuk, ugyanakkor Isten titkának, a Szentháromságnak említésekor tiszteletünk jeleként felállunk és meghajolunk. Testünk részesévé válik annak, amit szavaink vagy gondolataink kimondanak. Végül lehet szavunkkal és énekhangunkkal is bekapcsolódni a zsoltározásba. Meghívást kapunk ekkor arra, hogy szívünket szavainkhoz igazítsuk, és a zsoltárokban kifejeződő különféle élethelyzetekbe belemerészkedve a szorongatott, aggódó, megszabadult és ujjongó ember érzületéből szólítsuk meg az Istent.

Gyakorlati tudnivalók

  • A zsoltározás alatt ülünk, majd a Szentháromság említésekor felállunk.
  • Érdemes néhány perccel a kezdés előtt érkezni, így marad idő a tájékozódásra az oldalszámokról és egyéb praktikus dolgokról.

A zsolozsma helyszíne a bazilika. Vendégeink a padok szintjén tudnak helyet foglalni.

Labirintusjárás

Bokros Márk OSB

A pannonhalmi arborétumban található klasszikus labirintus a leghosszabb úton vezeti végig az útra kelőt a bejárat és a középpont között. Az út állandó lüktetése, a középponthoz való közeledés és az attól való távolodás hullámzása olyan belső, beavatási útvonallá, meditációs ösvénnyé teszi a labirintust, amely élethelyzetünktől és világlátásunktól függően a találkozás alkalma lehet önmagunkkal és a bennünk lakozó Istennel. A labirintusjárás során segítségül hívjuk a Biblia zsoltárait is, amelyek az emberi élettapasztalat sokféleségének megragadásával és kimondásával közelebb vihetnek mindahhoz, ami ott van bennünk.